Bizonyítani kell a fenntarthatóságot
Az Európai Unió által a cégek számára kötelezően előírt fenntarthatósági jelentés első beadásáig már csak három év van hátra. Ezekben a jelentésekben a vállalatoknak számot kell majd adniuk, hogy a működésük hogyan szolgálja a fenntarthatóságot, a szó környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási értelmében egyaránt. E jelentések összeállítása a legtöbb cég számára sokkal nehezebb lesz, mint az elsőre tűnik, és ezért már most el kell kezdeni a felkészülést rá.
A jelentés elkészítéséhez több szakembernek kell együttműködnie, miközben sokszor a szükséges adatokhoz sem lehet teljes egészében hozzáférni. Pedig az a cég, amelyik nem készíti el – vagy rosszul készíti el – a jelentést, a jó hírét kockáztatja.
A fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség nem számít újdonságnak az Európai Unióban működő vállalatok számára, nem most született ez az előírás. Ilyenfajta jelentéstétel, vagyis a nem pénzügyi információk közzététele már elég régóta elvárás a cégektől. Az Európai Uniónak van egy erre vonatkozó irányelve, a Non-Financial Reporting Directive (NFRD, nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó irányelv). Ebben már korábban meghatározták, hogy az ötszáz fő feletti, úgynevezett közérdeklődésre számot tartó vállalatoknak különböző információkat kellett közzétenniük a működésükről, részben a fenntarthatóságra vonatkozóan is.
Az EU-ban működő vállalatok fenntarthatósági megítélésére három szempont a mértékadó, amelyekre az ESG rövidítéssel szokás utalni (environmental, social, governance – környezet, társadalom, vállalatirányítás). A fenntarthatóság tehát e három pillér egymásra épülésén alapszik.
Az első pillér alapvetően a fenntarthatóság környezetvédelmi aspektusait fedi le. Idetartozik az energiafelhasználás, a vízfelhasználás, illetve a karbonkibocsátás és a hulladékgazdálkodás is. A társadalmi pillér már némileg összetettebb fogalomkört takar, és a szakmai közbeszédben gyakran összemosódik a vállalatirányítási pillérrel. De a társadalmi pillérbe tartoznak a genderkérdések, az egyenlő bánásmód, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség, a bérezés, különböző emberi jogi kérdések. A vállalatirányítási aspektusba tartozik az irányítás átláthatósága, vagyis azok a szempontok, amelyek alapján a cég vezetői meghozzák a döntéseiket, illetve az üzleti stratégia kidolgozásának alapjai. Idesorolják az irányítás etikusságát, a kialakított partnerségi struktúrákat, illetve a korrupciókezelési mechanizmusokat. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen alapvető elvárás, hogy a korrupció elleni küzdelemre kidolgozott stratégiák álljanak rendelkezésre ezeknél a cégeknél.
A fenntarthatósági jelentési kötelezettség gyakorlati bevezetése lépcsőzetes lesz, vagyis 2025-ben kell először jelentést tenniük a 2024-es évről azoknak a cégeknek, amelyek már az NFRD hatálya alá is tartoztak (vagyis az ötszáz főnél nagyobb, közérdeklődésre számot tartó vállalatoknak). Egy évvel később, tehát 2026-ban kell jelentést kiadniuk először (a 2025-ös évről) azoknak a cégeknek, amelyekre az alábbi három kritérium közül legalább kettő igaz: a létszámuk 250 főnél nagyobb, és/vagy az éves árbevételük meghaladja a 40 millió eurót, és/vagy a 20 millió eurót meghaladja a mérlegfőösszegük. A következő lépcsőfok 2027-ben következik: ekkortól már gyakorlatilag minden, tőzsdén jegyzett cégnek jelentést kell készítenie, amelynek legalább tíz alkalmazottja van, legalább 700 ezer euró a nettó árbevétele, és legalább 350 ezer euró a mérlegfőösszege (a fenti kritériumok közül itt is kettőnek kell teljesülnie). Az irányelv bevezetésének utolsó lépcsőfoka már az EU-n kívüli vállalatokra is érvényesíti a szabályozást. Ennek értelmében 2029-ben kell először fenntarthatósági jelentést írniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek leányvállalatot vagy üzemet működtetnek az EU-n belül.
Az Európai Unió egyértelmű szándéka, hogy a cégek összehasonlíthatók legyenek, és ennek az a feltétele, hogy standardizált szempontrendszert alkalmazzanak a jelentéseik megalkotásakor. Erre a célra dolgozták ki az európai fenntarthatósági jelentéstételi standardot (European Sustainability Reporting Standards; ESRS), és a vállalatoknak ez alapján kell majd elkészíteniük a jelentéseiket. Sok vállalat, amely készített már ilyen – eddig önkéntes – jelentéseket, ismerhet ehhez hasonló standardokat. Nagyon sok vállalat használja például a globális jelentéstételi kezdeményezés (Global Reporting Initiative; GRI) standardját, illetve léteznek más, jellemzően Amerika-fókuszú standardok is. Az ESRS tehát az Európai Unió saját standardja, amely a fenntarthatóság három pillére (környezet, társadalom és vállalatirányítás) alapján kéri arra a cégeket, hogy mutassák be saját magukat. Sőt, nemcsak magukat kell bemutatniuk, de át kell tekinteniük a beszállítói láncukat is. Ezen belül részletezniük kell, hogy a jelentés tárgyévében hogyan teljesítettek az ESG-aspektusok tekintetében. Vagyis, hogy mit tettek a környezetvédelemért, mennyi energiát használtak fel vagy üvegházhatású gázt bocsátottak ki, és ezt hogyan igyekeznek mérsékelni, vagy például hogyan csökkentik a vízfogyasztásukat? a „társadalmi láb” esetén be kell mutatniuk, hogy miként biztosítják az alkalmazottak biztonságát és jóllétét, az egyenlő bérezés alapelvét, vagy például milyen a náluk dolgozók nemi megoszlása, és így tovább. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az ESRS meghatároz olyan elemeket, amelyek minden vállalatra kötelezőek lesznek, illetve tartalmaz olyan összetevőket is, amelyek konkrétan egy-egy szektorra vonatkoznak. Ezeket a szempontokat csak az adott iparági szereplőknek kell alkalmazniuk, mivel egyéb ágazatokban nem lenne jelentőségük vagy értelmük.
Az ESRS (European Sustainability Reporting Standards), tehát az európai fenntarthatósági jelentéstételi standard alapján készülő jelentés első lépése a lényegességi felmérés megszerkesztése. A közzétételi követelményben összesen 112 teljesítménymutató szerepel, de nem minden cégnek kell érintenie minden témát, hanem a számára jelentőséggel bíró témákra kell főként koncentrálnia. Ám jelentős számú az is, amit kötelezően közzé kell tennie.
A jelentéskészítés esetében tehát amikor a vállalat elkezdi a jelentéstételt, az első lépésként lényegességi felmérést kell készítenie. Ez azt jelenti, hogy azokat a témákat kell előtérbe helyeznie, amelyek a cég, illetve a stakeholderek (érdekeltséggel rendelkező felek) számára jelentőséggel bírnak. Vagyis nem minden cégnek kell érintenie minden témát, hanem lesznek a számára, illetve a hozzá hasonló vállalatok számára jelentőséggel bíró témák, és azokra kell főként koncentrálnia. Például az autóipari cégeknél az energetikai és az energiafelhasználási szempontok nyilván sokkal hangsúlyosabban jelennek majd meg, mint nálunk, a KPMG-nél. Nálunk, illetve például a szolgáltatóiparban inkább a társadalmi és vállalatirányítási szempontok lesznek fontosabbak. Ettől függetlenül az új ESRS-tervezetek közzétételi követelményeiben összesen 112 teljesítménymutató (Key Performance Indicator; KPI) szerepel, amelyek közül jelentős számút – például klímaváltozás esetén mindegyiket – kötelezően közzé kell tenniük az érintett vállalatoknak.
A várakozások szerint a fenntarthatósági jelentés elkészítése különösen az úgynevezett kettős lényegesség elvének bevezetése miatt okoz majd nehézséget sok vállalatnak. Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak nemcsak ESG szempontból kell tudnia megítélni, hogy az adott téma jelentőséggel bír-e a számára, hanem mindehhez pénzügyi lényegességet is kell tudnia számítani. Vagyis a cégeknek kombinálniuk kell a pénzügyi beszámolók és a fenntarthatósági jelentések során feltárt lényegességi tényezőket, mutatószámokat. Tehát a kettős lényegesség értelmében a vállalkozásoknak minden egyes lényegességi szempontot külön-külön kell mérlegelniük, és közzé kell tenniük azokat az információkat, amelyek mindkét szempontból lényegesek, valamint azokat az információkat, amelyek csak az egyik szempontból minősülnek lényegesnek.
Forrás: innoteka
